Unokám fogta a kezemet, majd annyit mondott: Elment!!!!! Aztán lefogta a szemem, de én továbbra is láttam:))) Láttam, hogy mobilján hívja a háziorvosunkat és a mentőket. Meg is jöttek,  a doki tetoszkóppal meghallgatta a szívemet, majd jelképesen keresztet vetett: Jöttek a mentők, vagy inkább a halott szállítók és betettek egy zárható tepsiben. Még mindig láttam. Láttam, hogy hozzátartozóim könnyes szemmel néznek a kocsi után!

Megérkeztünk a hullaházba és betoltak egy fiókba. Rohadt hideg volt, de nem fáztam, próbáltam kiabálni, de nem jött ki hang a torkomból:( Akkor kikecmeregtem valahogy és haza repültem. Otthon mindenki sírt, én beálltam az egyik sarokba és próbáltam őket vigasztalni, aztán vacsoráztak és tetteimről beszélgettek. Már senki sem hordott maszkot és azt mondták, hogy semmi fertőzésem nem volt koronailag, egyszerűen túl öreg voltam, pedig első igazi barátnőm azt mondta, hogy mindenkit túl fogok élni, amikor megtudta, hogy pészmékert kaptam:) folyt köv.